Hírek

Dr. Márton Árpád nyugalmazott sebész-főorvos: Felhívás az összefogásra
2007. 11. 20.

Felhívás az összefogásra!

A „Romániai magyarságnak” a 2007. november 25-ikei európai parlamenti választásokon, össznemzeti összefogásra van szüksége és nem Mohácsra.

Az „Erdélyi riport” 2007. március 29-iki számában megjelent, Tőkés László püspök úrhoz, az Erdélyi Nemzet Tanács elnökéhez írott nyílt levelem szellemében óhajtok újból megszólalni.
Akkor arra kértem a püspök urat, valamint „akarnok csapatát”, hogy ne folytassák az erdélyi és egyben az összmagyarság egységét megbontó tevékenységüket.

Egész történelmünkben Mohács óta számtalan példáját láttuk annak, hogy megosztottságunk mindig visszavonhatatlanul katasztrófához vezetett.

Pár hónapig úgy nézett ki, hogy mindkét oldalon győz a józan ész. Már mindenki fellélegzett. És akkor egy rövid óra alatt, Szász Jenő polgármester úr „titkos küldött” megjelenésével, az elvakult, megbomlott agyvelők blokádja miatt, (mert ezt a tényt akárhogyan is akarjuk nem lehet más képen magyarázni) felrúgtak mindent, amit a normális gondolkozás addig létrehozott.
Ennek a galád cselekednek az egyedüli politikai és társadalmi magyarázata, akárhogy is tiltakoznak egyesek ellene, az összmagyarságunk életébe beépített, mesterségesen létrehozott ellenségkép - nem ellenzék - érvényesítése.

Ezen ellenségkép megalkotói és továbbfolytatói akárhol is terjesztik nagy károkat okoznak. Ennek áttelepítése az anyaországon kívüli magyarság életébe egyenesen gyalázatos! A kisebbségben élő magyarság teljes megsemmisüléséhez vezethet.

A Trianon után élt és népünkért küzdő Kós Károly, Benedek Elek, Tamási Áron, Márton Áron, Dsida Jenő, Szabédi László, Helikonosok és nem Helikonosok, értelmiségiek és kétkezi dolgozók, civilek és hazájukat védő katonák hősi szellemének meggyalázása.

Egyenes következménye, hogy az írott és nem írott médiában, közösségekben és magánéletben a magyarok egy része, katolikusok és reformátusok, hívők és nem hívők, fiatalok és öregek, szidják, átkozzák egymást, mint galád ellenségeket. Hihetetlen, de így van.

Az ilyen és hasonló történelmi eseményekben csak ismételni tudom, döntő szerepe volt, van és lesz az írott és íratlan médiának, politikai és civil szervezeteknek, egyházaknak, közoktatásnak. Egyáltalán mindenkinek, aki közvetve vagy közvetlenül a tömegekhez, népükhöz szólnak, szólhatnak.

Nézzünk mindannyian alaposan magunkba, lelkiismeretünk szerint mennyire tükrözik az igazságot mindaz, amit írtunk, írunk, mondtunk, mondunk. Ne a gyűlölet szítást folytassuk, hanem az összetartozás érzését, mert különben mi magunk leszünk azok, akik a legtöbbet ártunk népünknek.

Minden pozitív eredmény, amit elértünk az mind közösségünk kitartó munkájának köszönhető. Egyéni magamutogatással nem haladunk semmi jóra. Éppen ezért a jelen körülményeket figyelembe véve, meg kell értetnünk mindenkivel, hogyha nem megy el november 25-én minden romániai magyar választó szavazni, akkor mindannyian veszítünk. És ez nem az „RMDSZ egység demagógiájára alapozott ellenkampányának” a „pszichológiai megfélemlítés” módszereinek a hatása, tisztelt Tőkés püspök úr.

Emlékeztetem, ha 1989 decemberében Temesváron és egész Romániában a magyar, román és más nemzetiségű tömegek nem állnak „egységesen” Tőkés László tiszteletes mellé a Ceauşescu személyi, nacionalista diktatúrájával szemben, sok száz emberi élet feláldozásával, és ha 1990 véres tavaszán az RMDSZ az erős „egységes” tömegeket segítségével nem tudja megállítani a marosvásárhelyi eseményeket, valószínű, hogy ma Románia népei Jugoszlávia népeihez hasonlóan be nem gyógyult sebeiket nyaldosnák.

Mint márciusi nyílt levelemben írtam, Önt, tisztelt püspök úr, 1989-ben, és még hosszú évekig magyarok és románok hősként fogadták és fogadják még ma is. Hősi tettet, tetteket nem szabad elkoptatni.

Nagy veszteség volna mindannyiunk számára. Népünk élni akar. Ezt a küzdelmet, amelyet létéért több mint 1000 éve folytat itt Európában, a Kárpát medencében, együtt az itt élő népekkel, éppen most nem szabad elveszítenünk. Csak azért, mert megvalósítás útjait néha másképen látjuk. Most ismételten egységesen kell cselekednünk, szavaznunk mindannyiunknak a magyarság jövőjére, az „új honfoglalásra”.

Dr. Márton Árpád
nyugalmazott sebész-főorvos



Címkék:
Archívum »