Oltean Csongor

Semmi értelme, hogy további ötven évig sirassuk a múltat

2018.08.14. | MIÉRT
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Semmi értelme, hogy további ötven évig sirassuk a múltat

A fiatalok körében is elő kell segíteni a mentalitásváltást, ugyanakkor a romániai magyar társadalom az elmúlt száz év siratására sem pazarolhat további évtizedeket, mert ezalatt sem lépük előre – véli Oltean Csongor, aki egy éve tölti be a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnöki tisztségét. Átfogó helyzetkép megrajzolására kértük, amelyben főként a fiatalokkal kapcsolatos tervek, ügyek, problémák és lehetőségek feltérképezésére voltunk kíváncsiak.

A fiatalokról általában az jut eszébe minden meglett felnőtt embernek, hogy őket oktatni és nevelni kell, hogy megfelelőképpen vegyék az élet akadályait. Éppen ez teszi antipatikussá is a felnőtt társadalmat a fiatalok szemében és fosztja meg őket a saját hangjuktól. Hogyan határoznád meg a MIÉRT saját, egyéni hangját az erdélyi magyar közélet palettáján? És mi az, amit nálatok jobban senki nem tud, amiben nekik kellene rátok hallgatniuk?

Szerintem az én esetem a legjobb példa arra, hogy miként is áll hozzá ehhez egy fiatal. Tíz éve, amikor 18 évesen az ifjúsági szférába bekerültem, addig nekem soha nem volt lehetőségem arra, hogy részt vegyek civil szervezeti vagy bármely hasonló megmozdulásban. Mindig a tanárok, a szülők és a megfelelni akarás szempontjából közelítettem meg a kérdést. Amikor bekerültem az egyetemre, rész vettem egy gólyatáborban, ahol számomra a legszimpatikusabb az volt, hogy nem a tanárok diktálták a dolgokat: nappal komoly program volt, este meg sörözés, szórakozás civilizált körülmények között. Ebből az élményből azt szűrtem le, hogy igenis lehet bulizva tanulni.

Hogy a kérdésedre visszatérjek: nemcsak a felnőttek, hanem a rendszer, a környezetünk mentalitása is valamilyen formában hibás azért, hogy úgy látja, minket mindenképpen oktatni kell. Én mindig az mondom, hogy a fiatalok dinamizmusa és az idősebbek tapasztalata tudja előrevinni a közösséget. Szükség van a véleményükre, de nem abban a formában, hogy mindenáron azt kövessük. A MIÉRT tudja a legjobban, hogy a fiataloknak mire van szüksége, mert mi élünk közöttük. A generációs szakadék megvolt és mindenkor meg lesz, de ha 2018-ban jobban szétnézünk, hogy mennyire változtak a kommunikációs csatornák, a fiatalok életében az értékrend, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezzel a teljesen másfajta világgal egy 50-60-70 éves kolléga már nem tud azonosulni. Ezért is kérjük mindig azt az idősebb generációtól, hogy mondja el a meglátásait, mi szívesen meghallgatjuk, de hagyja ránk a döntést, mert mi tudjuk a legjobban, mire van szükségünk.

Szinte kereken egy éve lettél a MIÉRT elnöke. Milyen elképzelésekkel vágtál bele ebbe a feladatba? Mire elég egy kétéves mandátum, készítettél-e személyes akciótervet arról, hogy minek kell ebbe beleférnie?

Ez az idő elég kevés egy országos szervezet élén. Fel voltam készülve arra, hogy ezalatt nem fogom tudni megváltani a világot, viszont belőttem néhány prioritást, amit a MIÉRT születésnapján az RMDSZ és a MIÉRT közötti frissített megállapodásba is beleírtunk. Másfelől erre vonatkozó álláspontot a szervezet politikai programjába is belefoglaltuk.

Abból a tapasztalatból kiindulva, amit itthon szereztem, Háromszéken HÁRIT-elnökként, azt látom az egyik legfontosabb feladatomnak, hogy megoldást keressünk arra, hogy a fiatalokat minél közelebb hozzuk a közélethez. Ha Sepsiszentgyörgy vagy Kovászna megye példájából indulunk ki, akkor azt látjuk – bár én egyetemista koromban kerültem az ifjúsági szférába –, az utóbbi öt-hat év alatt nagyot hanyatlott, egyre kevesebb fiatal érdeklődését keltette fel az egyetem. Ezzel együtt rájöttünk arra is, hogy akikkel együtt kell és tudunk dolgozni a közösségért, azok a középiskolások. Ez az a nemzedék, amely ha kellőképpen „megfertőződik” a munkával, a közösségért való tenni akarással, akkor nagyon könnyen tud csatlakozni később is, ha elmegy Kolozsvárra, egyetemre, netán külföldre tanulni. És ez az egyik tervem, hogy a diáktanácsokat karoljuk fel, foglalkozzunk velük, így talán most van a legjobb kapcsolata a középiskolás szervezetnek, a MAKOSZ-nak a MIÉRT-tel .

Ezen kívül egy másik komoly programunk a szórványban való megmaradáshoz kapcsolódik. Most éppen keressük a finanszírozási forrásokat ehhez.Ennek a lényege pedig az lenne, hogy a gyermekeknek magyar nyelvű foglalkozásba legyen részük iskola után, azzal a kitétellel, hogy a szülők magyar iskolába adják a gyerekeiket.

Egy másik fontos tevékenységünk a külügy területére vonatkozik. S bár nem feltétlenül hiszek a túl sok fórumon való, sokszor értelmetlen beszélgetésben, mégis azt mondom, hogy ott kell lenni. Ami pedig a belügyet illeti, arról is ez a véleményem: mindenütt hallatnunk kell a fiatalság szavát, itt pedig azt is el tudom mondani, hogy a politikai pártok ifjúsági szervezetivel talán jobb a viszonyunk, mint a politikai pártoknak egymással. De ugyanakkor leülünk beszélgetni az erdélyi, illetve határon túli magyar ifjúsági szervezetekkel is.

Ami a szakmaiságot illeti: a fiatal vállalkozók ügyeivel is foglalkozni kezdtünk, a Kolozs megyei és székelyföldi fiatal mezőgazdászoknak beszélgetést szerveztünk a fejlődési lehetőségekről és arról, hogy tudnak uniós forrásokhoz jutni. Elindult a Politikai iskola nevű képzésünk, amelyen 23 fiatalt képeztünk ki kicsit másképp, mint ahogy eddig és erről nagyon jó visszajelzéseim is vannak. Ugyanakkor regionális képzéseket is tervezünk, amelyek a helyi ifjúsági vezetőknek lesznek fontosak. Ez egy önkritika, de úgy gondolom, erről is beszélni kell: sajnos beleestünk abba a megszokásba, hogy ha van egy képzés, felhívom a vidéki ifjúsági szervezet elnökét, hogy né, van egy ilyen lehetőség, akkor rendszerint az a válasz, hogy oké, küldök valakit. Időhiányban vagy más okokból elküldenek valakit maguk helyett, miközben meg kellene érteniük, hogy elsősorban nekünk, ifjúsági vezetőknek kellene a legképzettebbeknek lennünk, mindenről tudnunk.

Nemrég tartottátok Besztercén a MIÉRT Küldöttgyűlését, amelyen új politikai programot is elfogadtatok. Ami számomra szembetűnő benne az az, hogy támogatjátok a bejegyzett élettársi kapcsolat törvény általi szabályozását, ami a társadalomban egy eléggé megosztó kérdés, de ami mellett logikusan érveltetek is. Hogyan zajlott le ez a vita a MIÉRT-ben és milyen eszközökkel fogtok kiállni a saját igazatok mellett, amelyről megkockáztatom azt mondani, hogy egyben az egyetlen járható út is a hazai társadalom számára...

Úgy gondolom, hogy a család kérdéséről talán soha nem lesz egy komoly, hosszú, számtalan pontra kitérő közös álláspontja sem a MIÉRT-nek, sem az RMDSZ-nek. Én nagyon örülök annak, hogy ez