Kelemen Hunor

Romániában visszaköszön a „tartalom nélküli forma” a 21. században is

2018.07.17. | Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Romániában visszaköszön a „tartalom nélküli forma” a 21. században is

Hosszú távon súlyos következményei lehetnek annak, hogy egy jó ideje Romániában csak az igazságszolgáltatás körül forog a közbeszéd, nincs érdembeli, érzelemmentes vita az ország jövőjéről – véli Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnökétől többek között azt kérdeztük: figyelembe kell-e vennie a parlamentnek a Velencei Bizottság előzetes jelentését, illetve hisz-e még a kormánypártok vezetőinek jóhiszeműségében a btk-módosítások elfogadása után?

Az utóbbi hónapokban mintha minden az igazságszolgáltatás és az alkotmánybíróság körül forogna a hazai belpolitikában: egyfelől vitákat, tüntetéseket kiváltva módosultak az igazságügyi törvények, a büntető törvénykönyvek. Közben feloldották a hírszerző szolgálat és az igazságügyi intézmények közötti megállapodások titkosságát, ugyanakkor alkotmánybírósági döntéssel váltották le a DNA főügyészét, sőt az összes fontosabb törvény alkotmánybíróságra került, beleértve a közigazgatási törvénykönyvet is. Egymásnak feszülnek az államhatalmi ágak, egymásnak feszül az ellenzék és a kormánytöbbség, az elnöki hivatal és a kormány, a civil társadalom egy része és a hatalom, mintha kiveszett volna a belpolitikából a párbeszéd. Én csak a tüneteket soroltam fel. Fel tudna állítani egy diagnózist?

Nem csak az utóbbi hónapok jelensége ez, már évek óta nincs párbeszéd és érdembeli vita a közpolitikákról, a jövőről, kizárólag csak az igazságszolgáltatásnak egy része körül forog a közbeszéd. Az ellenzék nem tud, nem hajlandó másról érdembeli vitát folytatni, minden leszűkül erre. Ez sok szempontból nem jó. Egyrészt azért nem, mert az élet sokkal bonyolultabb, mint az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó törvényeknek a módosítása. Másrészt nincs racionális érvekre lehetőség, a vitákat az érzelmek határozzák meg. Ez hihetetlenül elbutítja mindazt, ami a következő időszakban történhet.

Az igazságszolgáltatási rendszerünk el lett baltázva már 2005-ben. Nem szándékosan volt elrontva ez a rendszer. Románia egy helyes utat választott az EU-csatlakozással, de erre a lépésre teljesen felkészületlen volt. Hagyományai erre nem voltak, és a Titu Maiorescu-féle „tartalom nélküli formák” visszaköszönnek a 21. században is. Az ország mindent csak mímel anélkül, hogy átvenné magát az értékrendet, mindenben felületes. Mondhatni imitáló társadalom vagyunk. Az alkotmányunk francia eredetű, de azért nem egészen. A büntető törvénykönyvünk és a büntetőeljárási törvénykönyvünk francia eredetű, de azért mégsem teljesen olyan, mint a franciaországi jogszabályok. Imitáljuk a Nyugatot, az intézményeit, az eljárásait, értékrendjét, de nem vesszük át. Átvételük hosszú folyamatot feltételez, és ez minimum egy száz esztendős probléma. Ettől nem szerintem lehet eltekinteni. Ha visszafele nézve nem látjuk a történelmi perspektívát, és nem próbáljuk megérteni a jelent, akkor nagyon nehéz továbblépni. Ezért elkeserítő, ami most történik. Azt látom, hogy Románia hajlamos megismételni az elmúlt közel száz év hibáit.

Amikor a Cioloș-kormány utoljára módosította sürgősségi rendelettel a büntető törvénykönyvet és a büntető eljárási törvénykönyvet, nagyon nagy hibát követett el, de akkor senki sem volt ideges. Amikor mi, a Boc-kormány idején, parlament előtti felelősségvállalással módosítottuk 2011-ben ezt a két törvénykönyvet, akkor sokan voltak idegesek, de legalább a jogszabályok bekerültek a parlamenti eljárásba. Viszont utólag kiderült, hogy a felelősségvállalás nagy hiba volt, mert utólag rengeteg alkotmányossági kifogás merült fel, a taláros testület pedig tucatnyi döntést hozott a két törvénykönyvről.

Ezt vehetjük önkritikának is?

Persze, ez önkritika. De manapság a parlamenti vitákon még az önkritika sem elég. Gyakorlatilag lehetetlen egy módozatot kitalálni a racionális vitának. Ezért azt gondolom, hogy nagyon kellene egy olyan híd, amely összefogja a politikai élet vezetőit. Azt kellene mondani, hogy van egy nulla pont, húzzunk egy vonalat. Ami a vonal alatt van, azt felejtsük el, kezdjünk valami mást, valami újat. Ha ebből a mostani helyzetből nem törünk ki, annak súlyos következményei lehetnek. Ehhez képest az, hogy az alkotmánybíróság leváltatta a DNA főügyészét, vagy az, hogy az alkotmánybíróságra kerültek az igazságügyi törvények, teljesen jelentéktelen ügyek. Hallott valaki közvitát arról, hogy milyen legyen az oktatás, az egészségügy, az infrastruktúra?

Annak a bizonyos vonalnak a meghúzására a román politikai elit szemszögéből nézve nem lett volna jó alkalom a centenárium?

Jó alkalom lett volna, de ezt szerintem már elrontották. Egyébként amikor én próbáltam elmondani, hogy miről kellene szólnia a centenáriumnak, nyilván nem csak a román-magyar viszonyra gondoltam. Amikor a jövőről való párbeszéd szükségességén kicsit többet rúgóztam, mint amennyit a románok tűrőképessége bevett, akkor én erre is gondoltam, hogy a centenárium je