Beszédek, közlemények

Markó Béla szövetségi elnök beszéde az RMDSZ csíkszeredai kampányindító rendezvényén

Kedves csíkiak, kedves jelenlévők, hölgyeim és uraim, kedves barátaim és tisztelt kollégák!

Hoztam itt valamit: egy krumplit, számomra szeretetteljesebb nevén pityókát. A tegnap Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön és Dálnokon tartottunk egy előrendezvényt, abból az alkalomból, hogy 2008 az ENSZ által meghirdetetten pityóka éve lesz, a krumplié avagy a burgonyáé. Nos, hoztam ebből az alakalomból egy pityókát.
Ne ijedjenek meg, szemtelenség lett volna Háromszékről hozni krumplit Csíkba, ez egy csíki, szépvizi krumpli, tehát csíki pityóka, ennél jobbat elképzelni sem lehet.
Miért hoztam ezt a pityókát?
Az utóbbi időben innen is, onnan is hallom, hogy únjuk már az RMDSZ-t, hogy ez az RMDSZ ez egy kopott, furcsa szervezet, nem olyan szép, csinos, ügyes, mint például egy politikai párt. Túl nagy, és mindenféle emberek vannak benne, jobboldaliak, baloldaliak, ilyen-olyan meggyőződésűek. Sehogy sem formás ez az RMDSZ, és mint mondtam, sokaktól hallom, hogy hát 17 esztendő alatt meg lehetett únni ezt a szövetséget. Készséggel elismerem, hogy ez az RMDSZ egy furcsa szervezet, hogy ebben sokfélék vagyunk, nem hasonszőrű emberek, különböző meggyőződésűek, különböző véleményűek, különböző lendületűek, indulatúak. Egyvalami persze, összeköt, itt a Székelyföldön: az, hogy mindannyian székelyek vagyunk, Erdélyben és Romániában pedig az, hogy mindannyian magyarok vagyunk.
Mi a tulipánt választottuk szimbólumunknak, ez teljesen természetes, a tulipán ugyanis jellegzetesen magyar virág: nagyon szép, egyszerű, minden a helyén van, szártól a szirmokig. De ha már újabb szimbólumokat keresünk a Székelyföldön, akkor azt is el kell gondolnom, miért van az, hogy ezt a krumplit, ezt a pityókát mostanáig senki sem választotta szimbólumává. Azt hiszem, a világon ennél szebb gyümölcsök bőven vannak: mennyivel szebb például az alma, szimmetrikus, formás szára, gömbölyödése, de mennyire szebb a cseresznye, s milyen szép a szőlőfürt. Valóban, milyen ragyogó dolgot alkotott a természet a szőlővel, vagy ott van például a narancs, milyen szép, színében, formájában tökéletes, mint a világ, mint a gömb, és sorolhatnám a gyümölcsöket. A krumpli nem gyümölcs igazán, hanem a föld gyümölcse, azt is mondhatnám, hogy tulajdonképpen csúnya gyümölcs, csakhogy ehhez még valamit hozzá kell tennünk: ez a csúnya, ez a legcsúnyább gyümölcs, ez táplál mindannyiunkat! Táplálja a Székelyföldet, táplálja a székelységet, táplálja a világ más részein is az embereket, a népeket, ez a csúnya gyümölcs ez táplálék és erő!
És most gondolkozhatnánk azon, hogy válasszunk magunknak egy másik gyümölcsöt, például a narancsot - szavazzunk a narancsra mondhatnánk-, és fogjunk bele a narancstermesztésbe itt, Székelyföldön. Azt gondolom, hogy sikertelen vállalkozás lenne, és az az érzésem, Önök is egyet értenek velem. Szerethetjük, én is számos gyümölcsöt szeretek, még számos terményt, szépnek tartom őket, és akkor itt van ez a csúnyaság, ez a krumpli, amit senki sem választ szimbólumának, csakhogy mi ebből élünk, ez által élünk vagy ebből is élünk, és meggyőződésem szerint a jövőben is ebből is fogunk élni és ez által is fogunk élni.
Lehet, hogy csúnya ez az RMDSZ, lehet, sokan megunták, lehet, sokakat már zavar, hogy együtt kell lennünk egy ilyen csúnya össze-vissza szervezetben, jobboldaliak is, baloldaliak is. Lehet, egyesek azt gondolják, hogy jobb volna egy csinos kis narancsszerű, almaszerű pártocskákat csinálni magunknak. Csakhogy az nem fog táplálni minket! Az nem fog éltetni minket, minket éltetni továbbra is a krumpli fog! Minket éltetni továbbra is az RMDSZ fog, és a székely ember egyet ért velem: én ezt a krumplit szívesen vállalom szimbólumunkként, azt ajánlom Önöknek, hogy vállalják Önök is ezt a krumplit szimbólumként így, a maga csúnyaságában, formátlanságában, mert erőt ad, mert jövőt ad, mert az élethez hasonlít. Milyen érdekes, hogy a székely ember a krumplival kapcsolatosan használ egészen emberi fogalmakat, semmilyen más növénynek nincsen igazán ina, de a krumplinak ina van, mint az embernek. Én azt ajánlom, hogy szeressük ezt a krumplit, és azt ajánlom, hogy szeressük ezt az egyesek által csúnyának tartott, számomra továbbra is szépséges RMDSZ-t! Szeressük, mert megéri!
Új honfoglalás, azt írtuk fel jelszóként. Vitatkoztunk, amikor ezt az üzenetet kiválasztottuk, volt, aki csóválta a fejét, hogy mit is akar ez jelenteni, hiszen a hont már elfoglaltuk. Igen, a hont már elfoglaltuk 1100 esztendővel ezelőtt, aztán elveszítettük valamikor 1241-ben, aztán visszaszereztük, elveszítettük valamikor 1526-ban, majd visszaszereztük, és legutoljára ennek a honnak egy részét elveszítettük 1918-1919-ben. Őseink elfoglalták 1100 esztendővel ezelőtt a hont, eleink legutóbb 1918-19-ben elveszítették. A hont, ahonnan mi nem mentünk el és nem fogunk elmenni, nem erről van szó. Ezt a hont nekünk itt vissza kell szerezni! Vissza kell szerezni úgy, hogy vissza kell szerezzük a javakat, és egy részüket már visszaszereztük, földet, erdőt, házat, mindent, amit tőlünk elvettek. Vissza kell szerezni a jogokat, vissza kell szerezni a méltóságérzetet, minden emberi és erkölcsi értékünket, amit megpróbáltak vagy időnként el is vettek tőlünk. Vissza kell szerezni az együttlétet a magyar nemzettel, mert ezt is elvették tőlünk, azt a jogot, hogy együtt lehessünk minden magyarral, most már az Európai Unióban. Visszaszereztük, és tovább fogjuk erősíteni ezt a jogot! Itt kell nekünk ezt a hont visszafoglalni az elkövetkezőkben! Itt, Erdélyben, ahol itthon vagyunk, itt kell ezt a hont magunkévá tennünk ismét és a magunk számára teljes egészében, tulajdonként, jogként, érzésként, erkölcsként, eszmeként együtt visszaszereznünk!
Mert ezt egy ember, két ember, három ember nem teheti meg. Bárki, bármikor, bármit is mondjon, ezt csak együtt tehetjük meg, együtt minden magyar, itt Romániában, és együtt minden magyarral a Kárpát-medencében. Együtt minden magyarral itt, Európában, és ez az én meggyőződésem, hogy ezt az elkövetkezőkben meg is kell és meg is tudjuk tenni. És persze, el kell foglalnunk Európát is, ott is otthonná kell tennünk mindent, ami Európában fontos számunkra, otthonná kell lennie minden magyarnak, Csíkszeredától Brüsszelig, Budapesttől Strassbourgig nekünk otthon kell lennünk.
Immár tágabb értelemben otthonunkká válik egész Európa. De Európa, Brüsszel által is tulajdonképpen itt kell ismét teljes egészében, minden értelmében visszafoglalnunk azt a hont, amit mi ugyan el nem veszítettünk, de eleink részben kiengedték a kezükből. Nekünk vissza kell szereznünk teljes egészében! Ez a feladatunk, ezt az üzenetet viszik a mi jelöltjeink Bruxellesbe, ezért dolgoznak, Önökért dolgoznak, értünk dolgoznak, ha ezzel a bizalommal felruházzuk mi őket, mindannyian.
Innen, Csíkszeredából is azt kívánom nekik: jó utat Brüsszelbe, jó utat Erdélyért, jó utat egy új honfoglalásért!